2023. március 18.
Ünnepi megemlékezés
Bubikné Török Mária köszöntötte a megjelenteket, majd Tóth Sámuelné emlékezett ünnepi beszédével 1848. március 15-re.
„1848/1849 emlékezete folyamatosan jelen volt a magyar történelemben, üzenetértéke azonban mindig az adott kor hivatalos ideológiájától függött.
Volt időszak, hogy tiltották és csak titokban emlékezhettek meg róla, 1951-től munkanappá fokozták le.
1956-os forradalom utáni években betiltani nem merték, 1967-ben Forradalmi Ifjúsági Napok néven összekapcsolták március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét.
1989 történelmi mérföldkőnek bizonyult, 1987-ben az MSZMP Politikai Bizottságának határozata március 15-ét nemzeti ünneppé emelte, 1988-ban az Országgyűlés munkaszüneti nappá nyilvánította.
1989-ben hosszú idő után először lehetett szabadon ünnepelni március 15-ét.
Ha azt mondják 1848. március 15, azt mondjuk márciusi ifjak, Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi, Pilvax kávéház, 12 pont, Landerer nyomda, Nemzeti dal, Táncsics, Nemzeti Múzeum, sajtószabadság, Kossuth, Bécs.
Mindmegannyi jelzőtábla, amelyeket kiváló emberek tettei, gondolatai fűznek össze történelemmé és válnak meghatározóvá az egyén és a nemzet tudatában.
A magyarság többsége 1848. március 15-ét történelmünk egyik legdicsőségesebb korszakának tartja, amelyre szívesen, minden fenntartás nélkül emlékezik.
Vajon miért?
Talán azért, mert nem folyt vér az utakon, s nem szomorította meg az önfeledt örömöt a honfitársak elvesztésének tudata.
S ami talán a legfontosabb, nem ontotta vérét a magyar a magyarnak.
A nemzeti ünnepeknek, az ünnepek méltó megünneplésének összetartó ereje van.
A közös emlékezés az összetartozás ismétlődő megerősítését jelentheti.
Ezért kellene ismét kéz a kézben, kart a karba öltve, önfeledten ünnepelni az utcákon, tereken.
A nemzeti ünnepeknek kettős arcuk van: egy múltidéző és egy jelent idéző.
Az 1848-49-es forradalmat sok nagyszerű ember neve teszi számunkra emlékezetessé, de Kossuth személyisége, forradalmisága és tettei alapján neve örökre összeforrt a magyar nemzet tudatában.
A magyar szabadságharc végül elbukott.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a magyar történelem e fejezetét végzetes kudarcnak ítéljük meg.
Pedig nem csak a sikerek, de a kudarcok is a nemzet épülésére fordíthatók, ha megértjük annak üzenetét.
Historia est magistra vitae.
A történelem az élet tanítómestere.
Minden történelmi eseménynek, így 1848. március 15-nek is van üzenete a mának és a jövőnek.
Ezért is válhatott nemzeti ünnepünké.
Mi a tanulsága az 1848-49-es szabadságharcnak?
Sokan és sokféleképpen fogalmazták meg üzenetét.
Kossuth szerint: egyetlen nemzet sem lehet szabad más nemzetek szabadsága nélkül.
Egy nemzet szabadságának kivívása nem korlátozhatja más népek szabadság iránti vágyát.
Elsősorban csak magunkra számíthatunk a magyar nép sorsának alakításában.
A magyar nemzet boldogulása csak közös akarattal, elhatározással és munkálkodással sikerülhet.
A márciusi ifjak által szerkesztett kiáltvány így kezdődik: MIT KÍVÁN A MAGYAR NEMZET.
Majd így folytatódik: LEGYEN BÉKE, SZABADSÁG, ÉS EGYETÉRTÉS!”
A megemlékezést követő vacsora után mulatság következett a „Sámsoni fiúkkal”.
A képeket Majsai Sándorné Erika továbbította.
