Az egybegyűlteket Bubikné Török Mária köszöntötte.
A köszöntő után a Bajcsy utcai óvoda Manócska csoportjának műsora nagy tetszésnek örvendett.
Ezután Tóth Sámuelné tartott ünnepi beszédet a karácsonnyal kapcsolatban:
„Ismét véget ér egy esztendő, elérkezett az adventi időszak.
Advent a karácsonyra való lelki felkészülés, a várakozás, a reménység időszaka.
A kis Jézus megszületésének napjára mindenki igyekszik lelkileg felkészülni.
Ahogyan egyre több gyertya lobban lángra az adventi koszorún, úgy nő szívünkben a vágyakozás a megértés, a szeretet iránt.
A karácsony az összetartozás, a család, a szeretet, az öröm ünnepe is egyben.
Évről évre újabb reményt ébreszt minden emberben egy gazdagabb, egy tartalmasabb élet megteremtéséért.
Az ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, üdvözlőlapok küldése, templomi ünnepségek, karácsonyi ebéd és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, karácsonyfa állítás.
Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században.
Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről-évre megújulása, körforgása.
A fán látható girland (vagy boa!) a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai.
Napjainkra nagyon megváltozott az élet.
Rohanó lett a világ.
Gyermekkorunkban önfeledt ünneplés volt a karácsony.
Akkoriban még senki nem aggódott azon, vajon elég ajándékot vásárolt-e, nem versenyeztünk egymással, ki szerzett be nagyobb értékű ajándékot – azután lassacskán évről évre valami megváltozott.
Szépen lassan valahogy kikopott a csoda a csillagszórók és csomagolópapírok közül.
Mintha elvesztettük volna a lényegét.
Napjainkra szinte szokássá, szinte kötelezettséggé vált az ünnep.
Vissza kell hozni az ünnep fényét, fel kell ismerni, hogy szükségünk van egymásra, az egymás iránti tiszteletre.
Azokra az apró, pici örömökre, amelyet a másik embernek, gyermekeink, unokáink számára adni tudunk.
A törődés, a figyelem, a másik ember felé fordulás, egy kézfogás, egy összenevetés, vagy esetleg segítek valakinek, ha szüksége van rá – ez lenne a karácsony lényege.
Nem hatalmas ajándékokra van szükség, hanem hogy odafigyeljünk egymásra.
Meg kell tudjuk látni a másik szemében a felcsillanó örömöt, hiszen az az igazi boldogság, ha a másik embert boldognak látjuk.
A boldogság pedig belül, a szívekben lakozik.
Amennyiben ezt meg tudjuk látni, akkor már figyeltünk egymásra.
Ne hagyjuk, hogy a rohanó, gondokkal teli világunk ezt elvegye tőlünk.
Rajtunk múlik, embereken, hogy minden nap karácsony legyen.
Vass Albert szerint: ez az egyetlen nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté.
Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül.
Pedig hidd el, fordítva kellene legyen.
Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég csak az estéje.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek békés, nyugodt karácsonyi ünnepeket és eredményekben, egészségben gazdag boldog új évet.
Kívánom, hogy a következő évi terveitek megvalósuljanak és szeretetben, boldogságban éljetek.
Kívánom, hogy minden napotok legyen karácsony!
Köszönöm, hogy meghallgattatok."
Ezután a vendégeket kaláccsal, teával, szaloncukorral és mandarinnal kínáltuk.
Jó volt a hangulat.
